Brandon McNulty — 33 év után ismét amerikai a kerékpározás világbajnoka

Brandon McNulty ünnepli történelmi győzelmét Montrealban — 33 éve nem nyert amerikai férfi kerékpározó országúti VB-t (Fotó: Getty Images)
Olyan pillanatok vannak a sportban, amelyek évtizedekre beivódnak az emlékezetbe. 2026. szeptember 27-én, Montrealban ilyen pillanat született: Brandon McNulty 32 km-es szólóban nyerte meg a 99. UCI Közúti Kerékpáros Világbajnokság férfi elitversenyét — és ezzel 33 év után ismét szivárványos mezt vehetett fel amerikai kerékpáros.
Az utolsó, aki ezt megtette? Lance Armstrong, 1993-ban.
A verseny — 273 km káosz, egy fickó, aki nem adta fel
Az elit férfi országúti verseny 273,4 km-es távon zajlott, Brossard-ból Montrealba, összesen 3 803 méter szintemelkedéssel. A pálya a St. Lawrence folyó mentén kanyargott, majd a montreali belváros utcáin zárult — olyan terep, amelyen az erős lábú kerékpárosok és a taktikai ravaszság egyaránt döntő szerepet játszott.
A verseny az egyik legkaotikusabb, támadásokkal teli kiadásnak bizonyult az utóbbi évek emlékei szerint — Van der Poel, Pidcock, Evenepoel és Del Toro folyamatosan egymásra licitáltak, és a favorit mezőny sosem tudott igazán megszilárdulni.
A döntő pillanat: McNulty megtámadja a frontot
A döntő szituáció akkor alakult ki, amikor Del Toro egy újabb szelekciót kényszerített ki — Seixas, Ciccone, Jorgenson, Pidcock, Van der Poel, McNulty és Matthews maradtak a legerősebb versenyzők között. McNulty ezt a pillanatot választotta a támadásra.
29 km-rel a cél előtt McNulty előnye már 33 másodpercre nőtt. Mögötte a favorit csoport nem tudott — vagy nem akart — kooperálni: Evenepoel, Van der Poel és a többiek egymást figyelték, egymás támadásait semlegesítették, miközben az amerikai egyre messzebb eltekert tőlük.
Evenepoel az utolsó kör előtt még egy nagy erejű támadást indított, de McNulty ekkor már 53 másodperces előnnyel érkezett a parkba, az utolsó körre.
Az utolsó kilométer
McNulty láthatóan fáradt volt — de tartotta az előnyét. Az utolsó kilométerben az arany már az övé volt.
„Az utolsó 300 méterig valójában nem hittem el — annyira fáradt voltam" — vallotta be McNulty a célba érés után.
A végeredmény — teljes top 10
Brandon McNulty 6 óra 17 perc 4 másodperccel ért célba — 13 másodperccel megelőzve a sprintben győztes Michael Matthewst és Mathieu van der Poelt.
| Helyezés | Versenyző | Ország | Idő |
|---|---|---|---|
| 🥇 1. | Brandon McNulty | 🇺🇸 USA | 6:17:04 |
| 🥈 2. | Michael Matthews | 🇦🇺 Ausztrália | +13 mp |
| 🥉 3. | Mathieu van der Poel | 🇳🇱 Hollandia | +13 mp |
| 4. | Quinn Simmons | 🇺🇸 USA | +13 mp |
| 8. | Matteo Jorgenson | 🇺🇸 USA | +14 mp |
| 12. | Remco Evenepoel | 🇧🇪 Belgium | +25 mp |
Különleges tény: az amerikai csapat három versenyzőt is az első tízbe küldött — McNulty (1.), Simmons (4.) és Jorgenson (8.) is a top 10-ben végzett.
33 év — és három nagy név

A dobogó (b-j): Michael Matthews (2.), Brandon McNulty (1.), Mathieu van der Poel (3.) — Fotó: Getty Images
Brandon McNulty a harmadik amerikai férfi, aki valaha megnyerte az országúti VB-t — Greg LeMond (1983, 1989) és Lance Armstrong (1993) után.
Az Armstrong utáni 33 év önmagában is történelem — de az, ahogyan McNulty megnyerte, különösen emlékezetes. Nem egy zártkörű sprint végén, nem egy nagy csoport tagjaként — hanem 32 km-es szólóban, egyedül, kimerülten, mégis megállíthatatlanul.
McNulty 10 évvel korábban, 2016-ban juniorként is világbajnok volt időfutamban — most az elitverseny aranyával teljessé tette a kollekcióját.
A csapat ereje — Team USA mögötte állt
Matteo Jorgenson és Quinn Simmons kulcsszerepet játszottak a verseny során: Jorgenson a döntő csoportban tartotta magát, Simmons pedig aktívan dolgozott, hogy Van der Poelt semlegesítse, mielőtt McNulty és ő kihasználhatták Seixas és Del Toro kimerülését.
A Team USA taktikája hibátlanul működött — és ez is hozzátartozik a győzelem történetéhez.
Ki is Brandon McNulty?
A 28 éves arizonai versenyző (Phoenix) az UAE Team Emirates–XRG versenyzője — ugyanannál a csapatnál, ahol Tadej Pogačar a csapatvezér. Pogačar közösségi médiáján így kommentálta a győzelmet: „Montreal királya 👑".
McNulty pályafutása során elsősorban segédversenyző szerepet töltött be — Pogačar hegyoldali támogatója, időfutam-specialista. Most azonban megmutatta, hogy egyedül is képes a világ legjobbjai ellen.
Evenepoel és a nagy nevek — hol hibáztak?
A vasárnapi verseny másik nagy sztorija az volt, akinek nem sikerült. Remco Evenepoel szombaton negyedszer egymás után nyerte az időfutamot — és vasárnap a Grand Double-ra hajtott volna, amely az időfutam és az országúti verseny egyszerre megnyerése.
Evenepoel még az utolsó körben is nagy erejű támadást indított, de ekkor McNulty előnye már elolvashatatlan volt. A belga végül 12. helyen zárt, 25 másodperccel lemaradva.
Van der Poel, aki az egyik legnagyobb favorit volt, harmadik lett — de a döntő pillanatban nem tudta (vagy nem merte) az üldözést magára vállalni a favorit csoport tétlenkedése közepette.
Összefoglalás
Brandon McNulty győzelme több mint egy szép kerékpáros eredmény. Egy 33 éves amerikai sóvárgásnak vetett véget, az egész csapat tökéletes taktikájának köszönhetően, egy 32 km-es heroikus szólóval, amely ellen a mezőny legjobb versenyzői sem találták az ellenszert.
A szivárványos mez 2027-ben az arizonai fiút illeti. Megérdemelte.
Forrás: Cycling Up To Date, NBC Sports, USA Cycling, Cycling News, We Love Cycling, Wikipedia — 2026. szeptember 27–28. | Saját szerkesztésű magyar összefoglaló a Dreambike.hu olvasói számára.